Az örökség nálunk nem változatlan receptek másolását jelenti. Inkább azokból az ismerős illatokból, savakból, füstös tónusokból és asztali gesztusokból indul ki, amelyekhez emléket kapcsolunk. A lassú főzés mélysége, egy friss zöldfűszer tiszta felütése vagy egy jól eltalált savasság úgy kerül egymás mellé, hogy a tányér mai maradjon, mégis otthonos érzést keltsen.
A mai este ritmusa
A hagyomány a mai vendég számára tiszta arányokban és az évszakhoz igazodó tányérokon válik személyessé. A vacsora nem puszta fogyasztás: idő arra, hogy a fogások között beszélgetésnek, megállásnak és közös figyelemnek is helye legyen. Ezért a konyhai gondolat minden esetben az asztal körüli élménnyel együtt kap értelmet.